Fekete-fehér

2020. július 11. - EfPeti

Szombat, és az előrejelzések szerint front is várható. Korán ébredtem. Serge tegnap hazautazott, hétfőtől pedig szabadságon leszek. Enyhén unalmas napok várnak rám, egyedül. Bepakolok néhány könyvet, napolajat, reggeli után megyek nyaralóba. Várhatóan számos emlék beugrik majd, amikor "elzárva" még hittünk abban, hogy kapcsolat a mienk. Azt hiszem, hogy igazán én erőltettem, én akartam. Tudtam, hogy nem fog örökké tartani, de hosszabb kifutást gondoltam. Mindegy. Ez persze nem igaz, de időnként hazudni kell. 

2020. július 09. - EfPeti

Július 9, meghatározó dátum lett az életemben, miután megismertem M. történetét. Két ember, mind a kettő központi szerepet játszott az életében, ezen a napon született. Az egyik 1978-ban, a másik pedig 1962-ben. Direkt írtam így a dátumokat, mert azt hiszem az igazi, nagy és örök szerelem az K. volt M. életében. K., aki 1978. július 9-én született, mégis akitől soha nem tudott elszakadni, akit mindig magával cipelt, aki örökké a fejében motoszkált, aki egy életre bűntudatot keltett benne, az pedig Gy. volt. Furcsa sors volt az övék. Egy sors, amely végzet lett (necassitas), pontosabban három sors, mely egy végzetben forrt össze. Nem tudom. M. sem tudta, csak érezte. Ma a temetőben, miközben álltunk K. sírja előtt, Serge mesélt nekem K.-ról, akit annyira nem ismertem. Szerettem volna, ha jobban megismerem. 

2020. július 09. - EfPeti

A blogspot valami miatt döcög, bejegyzések tűnnek el, oldalsávok kerülnek más helyre, így bár az utóbbi időben már nem igazán blogoltam, úgy döntöttem, hogy áthelyezem a blogomat ide, itt hátha működni fog. 

2020. június 22. - EfPeti

Ezer éve a barátom. A szó igazi értelmében. Lelki és igen, testi is. Időnként megfordultunk egymással az ágyban. De a lényeg soha nem ez volt. A lényeg az, hogy bármikor szükségem volt rá, jött. Most is. Szerencsénkre Spanyolországban is feloldották az utazási tilalmat, így éjfél előtt leszáll végre a gépe. Hiányzott. Fél éve nem találkoztunk személyesen. S most igazán szükségem van rá. A BARÁTRA.

2020. június 16. - EfPeti

"Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Szigeten, mind e nyomok, tanújelek, bűnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szeretted. De aztán, egy napon, elveszett ez a szerelem. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe vagy az égbe szállott, a holdas éjbe vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sűrű most ez az illat, júniusban?... Nem tudok felelni. Csak járok az utakon és a hidakon, lehajtott fejjel, s tűnődöm és emlékezem."  Márai Sándor